Nyuszi félmaraton 2015

Amatőr sportkarrierem elején az óra volt az ellenfelem. Hajszoltam az egyre jobb eredményeket minden távon. Az első félmaratonomat Kassán 1:47-tel teljesítettem.

 

Rá fél évre Prágában úgy gondoltam, ezt felül kell múlnom. Nagy fejreállás lett a vége, 1:55. Utána még kétszer éreztem, hogy az időre kell csak koncentrálnom. A legjobb félmaratonom végül Kassán esett meg, 1:43.17. Ezután a hegyek felé fordultam, inkább terepen futottam, hegyi versenyeken indultam. Az első a Bükki Félmaraton volt. A monoton aszfalt után nagyon megviselt ez a hegyi 21 km. Itt a lábunk elé kell nézni, nagyon sok tempóváltás van, az emelkedők ölnek. De ettől szép, ezért hanyagolom az aszfaltot évek óta. A terepen ráálltam egy mackós mozgásra, lassabb is lettem, az emelkedők sokszor csak erőltetett gyaloglással (power walking) teljesíthető. A leghosszabb táv, amin indulni szoktam, a Tortúra 65 km-e. Kétszeres Terep 50, kétszeres Mátrabérc, háromszoros Tortúra teljesítő vagyok, csak hogy a nagyobb távokat említsem. Egy Terep 50-et és egy Tortúrát adtam fel. Kevés voltam.

E rövid prológus után talán érthető lesz, miért lett a szívem csücske a nyírbátori verseny. Tavaly decemberben a Nyírbátor melletti erdőben kijelöltek egy 10 km-s kört. Ebből kellett futni 2 kört és a sportpályán még körözni egy kicsit. Ekkor sikerült 1:49-et futnom. A pályát nagyon szeretem. Erdő, homok, kicsit dimbes-dombos. Éppen annyira, hogy a sík terephez szokott sporttársakat megviccelje (megviselje?). Az idei, áprilisi Nyuszi-futást nagyon vártam. Felkészülésem ebben az évben egyenlő a nullával. Ilyen keveset évek óta nem futottam, de bíztam a rutinban, hogy két óra alatt sikerül a 21 km-t lefutni. Az idő nagyon jó volt, 7-8 Celsius fok a rajtban, kb. 14 Celsius fok a célban. 20-an indultunk ezen a távon. Rengeteg versenyen indultam már, de még mindig nehezen szokom meg, hogy a rajt után pár méterrel egyedül maradok leghátul. Az első 1 km aszfalton visz. Nekem mindig kell 1-2 km, amíg a mozgásom összeáll. Kinéztem magamnak egy futót, akivel tartottam a lépést az első 4 km-en. Utána finoman elkezdtem gyorsítani és nagyon lassan elhaladtam mellette. Új nyulat kellett kiszemelnem. A távolban láttam két srácot, akiket egy dombocska rendesen megfogott, elmentem mellettük. Egyik stratégiám az, ha emelkedőn előzök éppen belesétálókat, akkor is futok, ha belehalok. Ezzel szétzilálom őket fejben annyira, hogy meg sem próbálnak megelőzni utána. Ez a taktika ezen a versenyen többször is bejött. Az első frissítést kihagytam, éreztem, hogy gyorsulok, ne veszítsünk időt. Egy srác elhúzott mellettem. A lihegéséből és mozgásából éreztem, később még találkozunk. Az első kört (10 km), 50 perc alatt futottam le. A második körre egy kicsit gyorsítottam. Itt éreztem a flow-t, amit hónapok óta nem éreztem. Utolértem a srácot, akit az előbb említettem. Tempót váltottam, sikerült növelni a távot közte és köztem. A frissítőre kb. 100 m-es előnnyel érkeztem. Gyors frissítés és irány a kis domb. Ezt feltűnően szép mozgással és gyorsan megfutottam, lássák, 15 km után is van még kraft. Én persze tudom, hogy a holtpont 17 km környékén szokott jönni, de itt még erre nem gondoltam. A srácot teljesen leszakítottam magamról. Természetesen jött a holtpont, de csak a 18. km-nél. Elég nehéz volt kijönni belőle, éreztem, hogy lassulok. Ahogy beértem a városba, ismét visszajött az erőm és sikerült gyorsítanom is. A második 10 km-t 48 perc alatt futottam le. A sportpályán még lenyomtam három kört, hogy a 21,1 km meglegyen. A vége 1:45:39 lett. Utána kifeküdtem a füvön. Elfáradtam, na! És a lényege az egész beszámolónak, hogy dimbes-dombos terepen, rutinból sikerült életem harmadik legjobb idejét futnom. Úgy, hogy  négy éve futottam utoljára hasonló időt. Ráadásul azt aszfalton, ahol jobban gördülnek a cipők.

A nyírbátori versenyt jó szívvel ajánlom mindenkinek! A pálya tökéletes, a verseny utáni hurka-kolbász utánozhatatlan. A rendezőkkel beszéltem, nem várnak decemberig, hanem év közben is futhatunk ott egy versenyt.

Joomla templates by a4joomla